Bocsánatbocsánatbocsánat ezerszer. Szerda van és kész van a következő fejezet, ami Niallé, és igen, muszáj volt minden bele. Még egy ok, amiért utálhattok :D
Sajnáljuk, igyekszünk a nyáron megírni a részeket (ha pedig Kaede ellenszegül, fenéken billentem szépen).
Szóval itt is volna az új rész, és tényleg sajnálom, hogy hónapokig kellett erre várni!
Puszi mindenkinek!
xoxo Lora
Le voltam sokkolva. Persze megértem, hogy rákaptak erre az újságírók, ami a legjobban megdöbbentett, hogy Zayn nem borult ki. Ezalatt pedig azt értem, hogy nem kezdte el hangosan hangoztatni az állítás ellenkezőjét. A szemében mintha megnyugvás és beletörődés kapott volna helyet, némi bizonytalansággal megfűszerezve.
Persze, ő már tudja, hogy mit is akar, nem? Nincs hatalmas katyvasz a fejében a jövővel kapcsolatban, nem érzi úgy, hogy veszekednie kell a szívnek és az agynak.
Ő magabiztosnak látszik, míg én nem is tudok meghozni egy döntést. Akarom, vagy nem akarom?
- Rich, félre ne értsd ezt! - néztem fel a menedzseremre, akitől magabiztosan elvártam, hogy megértsen. Persze nem rendelkezett a gondolatolvasás képességével, szóval csak a csodára várhattam.
- Niall, nyugi. Nincs ezzel semmi baj - mosolyodott el, amivel meg is akasztotta a beszédemet. Kíváncsian, ám megkönnyebbülten néztem rá, és láttam, ahogy Joey-val összemosolyognak.
- Egy ideje már sejtettük, bár nem vagyunk benne biztosak, hogy mi ennek a valóságalapja. Igazából nem bánjuk - rázta meg kedvesen a fejét.
Csak bólintottam, nem volt idegem arra, hogy jelezzem, igazán nincs semmi sem köztünk. Viszont Zayn is ejtette a témát.
Elvonultunk, miután minden meg lett beszélve. Mind a ketten elsétáltunk lezuhanyozni, s miután én készen lettem, az ágyamon fekve mentem fel twitterre. Az egész hangos volt a pletykáktól, amik rólunk szólnak.
Mikor meguntam, csak sóhajtva forgattam a kezemben a telefont, de észrevettem egy olvasatlan üzenetet. Kíváncsian nyitottam meg az ismeretlen szám által küldött szöveget, és olvasni kezdtem.
Ő magabiztosnak látszik, míg én nem is tudok meghozni egy döntést. Akarom, vagy nem akarom?
- Rich, félre ne értsd ezt! - néztem fel a menedzseremre, akitől magabiztosan elvártam, hogy megértsen. Persze nem rendelkezett a gondolatolvasás képességével, szóval csak a csodára várhattam.
- Niall, nyugi. Nincs ezzel semmi baj - mosolyodott el, amivel meg is akasztotta a beszédemet. Kíváncsian, ám megkönnyebbülten néztem rá, és láttam, ahogy Joey-val összemosolyognak.
- Egy ideje már sejtettük, bár nem vagyunk benne biztosak, hogy mi ennek a valóságalapja. Igazából nem bánjuk - rázta meg kedvesen a fejét.
Csak bólintottam, nem volt idegem arra, hogy jelezzem, igazán nincs semmi sem köztünk. Viszont Zayn is ejtette a témát.
Elvonultunk, miután minden meg lett beszélve. Mind a ketten elsétáltunk lezuhanyozni, s miután én készen lettem, az ágyamon fekve mentem fel twitterre. Az egész hangos volt a pletykáktól, amik rólunk szólnak.
Mikor meguntam, csak sóhajtva forgattam a kezemben a telefont, de észrevettem egy olvasatlan üzenetet. Kíváncsian nyitottam meg az ismeretlen szám által küldött szöveget, és olvasni kezdtem.
"Szia Niall!
Olvastam a lapokat, és le vagyok döbbenve. Te és Zayn? Nem értem.
Ugye ez is csak egy olyan hülyeség, amit a média kreált?
Harry :)"
Mosolyogtam, de meg is voltam döbbenve, hogy honnan tudja a számom. De természetesen rögtön visszaírtam.
"Jaj, Harry, ez bonyolult. Nem tudnánk találkozni? Mondjuk most? Niall"
"Gyere el hozzám. Elküldöm a címet. Harry :)"
Gyorsan memorizáltam az utcát és a házszámot, és bólintottam magamnak.
"10 perc és ott vagyok. Niall"
Felálltam, felöltöztem, és mikor megragadtam a pénztárcámat, meghallottam Zaynt.
- Hova mész, Ni? - Odafordultam, és akaratlanul is végigszaladt a tekintetem a vizes haján, ahonnan vízcseppek versenyeztek, hogy ki ér le leghamarabb az izmos vállról lefelé haladva egészen a mellkason át, leérve a hasra, majd elveszve a törülközőben győzedelmeskedjen.
Oh, a fenébe, rohadt jó teste van. Az enyém ehhez képest ratyi.
- Találkozok valakivel. Nem tudom mikor jövök. Lehet, hogy kint maradok éjszakára, szóval ha mást nem holnap találkozunk a stúdióban - mondtam, s kinyújtottam a kezem egy kézfogásra búcsúképp, de Zayn igencsak máshogy gondolta. Megragadta a kezem, s egy hosszú ölelésbe húzott.
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem ugrott meg a szívem. Megtette. Sóhajtva megadtam magam, és természetesen visszaöleltem. Hogy is ne tettem volna? Szükségem van rá.
Mikor elváltunk, egy fáradt mosolyt villantottam, és kiléptem a hotelből. Taxit hívtam és a megfelelő helyre kértem a fuvart. Fizettem, majd kiszállva csöngettem egyet, és az alsó ajkamat rágva vártam. Egy vörös hajkorona tűnt fel talpig felöltözve, és miután kezet fogott velem, le is lépett.
- Szia Niall, én le is léptem - mondta mosolyogva, és beszállva az ezüst kocsijába elhajtott, mielőtt annyit mondhattam volna, hogy "Csá, Ed!".
Kíváncsian néztem a kuncogó Harryre, aki csak megrázta a fejét, a göndör-hullámos tincsei pedig eszeveszett kétségbeeséssel próbálták tartani a tempót.
- Azt mondta, hogy elmegy, hogy tudjunk beszélgetni - magyarázta, én pedig levéve a cipőmet lehuppantam a kanapéra. Hozott nekem sört, én pedig hálásan elfogadtam.
- Tudod, ha nagyon sokáig elhúzódik, maradhatsz éjszakára - mondta, én pedig megkönnyebbülten sóhajtottam. Tudtam, hogy számíthatok rá.
- Kösz Haz, ez sokat jelent. - Szinte el sem hittem, hogy egy ilyen híres és tehetséges énekes házában vagyok. Elég hamar rájöttem, hogy az, hiszen a képek a falon, meg a nagy kupi erre engedett következtetni.
- Na, mesélj! Mi a baj Zaynnel? Vagy mi ez az egész, amiről mostanában szó van? - kérdezte kíváncsian magához ölelve játékosan egy párnát, és pislogott, mint egy izgatott tinilány. Végül elkomolyodott, és a sörét a kezébe véve szentelte nekem az összes figyelmét.
- Az egész egy hülyeség - sóhajtottam. - Elmesélhetem az egészet? - pillantottam elhúzva a számat, ő pedig természetesen bólintott.
- Tudod, ismertük egymást korábbról. A bátyám jó haverja volt, és kis sráckoromban volt egy...összetűzésünk. Tudni illik, igen nagy művészlélek, és mikor nálunk volt a festményét véletlen tönkretettem. Utána sok évig nem találkoztunk, így gondolhatod, hogy mekkora meglepetés volt, hogy a sorsolásnál kiderült, hogy párba raktak minket. Még csak azt se tudtam, hogy a zeneiparban helyezkedett el! És mondanom sem kell, gyűlölt. Én mit tehettem volna? Úgy kezeltem, ahogy ő engem - mondtam sóhajtva, kiszelve egy pontot a falon, és úgy idéztem fel mindent. Harry csak bólintott, és ösztönzött, hogy folytassam. - A zenélés se ment kezdetben igazán. Egyszerűen annyira nagy volt az ellenszenv, hogy nem passzolt a hangunk. De így is rá kellett jönnünk, hogy nem szólunk olyan rosszul. A menedzsereink pedig mondhatni összefogtak ellenünk. A két szabadnapunkat arra áldozták, hogy egy mindentől elzárt erdő közepén kapcsolódjunk ki. Ott elástuk a csatabárdot.
Most pedig...jóban vagyunk. Megbízok benne, meg kedveljük a másik társaságát, de a fenébe is! Vonzódunk egymáshoz. Életem talán első normális csókját kaptam meg tőle, és egy ajánlatot. De nem tudom, hogy hogyan kezeljem. Azt mondta, hogy ha tisztába jövök azzal, hogy mit akarok, szóljak. De fogalmam sincs, hogy mit is akarok...
- De hisz ez szuper! - tört ki Harry. Nos, nem egészen erre számítottam, be kell, hogy valljam. A kérdő tekintetemre csak felnevetett. - Niall, ugyan már! Zayn túllépett a sérelmeken, de nyilvánvaló, hogy ez neki különösen nehéz. Ő egy olyan ember, aki nehezen engedi el a múltat. És vonzódik hozzád, ami neki is szintén új. Abból látszik, hogy akarja ezt, hogy ő kezdeményezett. Nem várt, míg lesz valami, hanem megemberelte magát, bár ő is zavart, én azt vettem ki a mondandódból. Szóval elsősorban ezt kell értékeli - mondta, én pedig elismerően bólintottam. Örülök, hogy külső szemlélő véleményét is meghallgathatom. - Viszont zavarja a média mostani húzása, mert nem tudja, hogy elrettent-e téged. Mindenki így érezne. Annyira törékenynek érzi ezt az egészet, annyira nem tudja, hogy mire számítson, hogy biztos benne, hogy ezt te negatívumként fogod el, és kihátrálsz, míg van lehetőséged - magyarázta, én pedig óvatosan bólintottam jelezve, hogy megértettem.
- De mit kéne tennem, Harry? - kérdeztem tanácstalanul, mire kedvesen rám mosolygott.
- Azt nem mondhatom meg helyetted. De talán gondold át, hogy mit érzel, és aszerint dönts - veregette meg a vállam, mire elhúztam a számat, és felhúzva a jobb térdem a kanapéra rátámasztottam a fejem.
- Talán, de csak talán meg szeretném próbálni. De félek. Soha nem voltam férfival. Igazából szinte senkivel se voltam még! - mondtam ránézve, ő pedig elmosolyodott.
- Ugyan, Niall, nem nehéz. Egyszerűen csak akkor csókolod meg, amikor szeretnéd, akkor öleled át, amikor kedved tartja, és mindenedet rábízhatod - magyarázta, de én már az elsőn leragadtam.
- Csók? Ja, persze! Nem is tudom, hogy hogy kell!
- Jön az magától, ne félj. Hisz már le is kapott, nem? - nevetett.
- És ha elrontom? - Csak egy szemforgatás volt válaszként.
- Na, jó, gyere! - lesöpörte a lábamat a kanapéról, és odahajolva hozzám ajkait az enyémekre tapasztotta. Sokkal másabb volt, mint Zaynnel, de nem jobb. Másabb, de Zaynnél hevesen dobogott a szívem, és bizseregtek az ajkaim többért. Itt viszont csak és kizárólag a mechanikára figyeltem. A nyelve lustán kezdte simogatni a zárt számat, mire elnyitottam az ajkaimat és éreztem, ahogy a nyelve megtalálja az enyémet, és harcolni kezd a dominanciáért. A hajamba túrt, én pedig megragadtam a derekát, hogy biztos fogást találjak. Lassan elhúzódott, én pedig szuszogva figyeltem a reakcióját.
- Nyilvánvaló, hogy te leszel az alárendelt fél, mert csak lesel és várod, hogy a sült galamb belerepüljön a szádba. Jelen esetbe más - nevetett, mire leszegtem a fejem, miközben a kanapé színének árnyalatát vettem fel. - De határozottan nem csókolsz rosszul, ne aggódj. - kacsintott. Hogy őszinte legyek, fel se vettem ezt a viselkedést, ő egyszerűen csak segítőkész volt, és ennyi. Ő egy ilyen ember; mindent megtesz, hogy más kedvében járjon. - Sőt! Ha nem vonzódnál Zaynhez, tuti, hogy bepróbálkoznék nálad - kacsintott, mire elvörösödve megdobtam egy párnával, amit nevetve kivédett, de legalább nem volt többé olyan rossz érzésem. Végre megnyugodtam, hát miért ne érezném jól magam?
- Na, rakok be valami filmet. Addig hozd ide a konyhát. Tudom, hogy imádsz enni - mosolygott, mire felpattanva kisiettem, hogy a gyomrom a megfelelő helyre vezessen. Határozottan úgy éreztem, hogy Harry nagyon könnyen a legjobb barátommá fog válni. És szerencsére már pontosan tudtam, hogy Zaynnel mi legyen.
Mikor elváltunk, egy fáradt mosolyt villantottam, és kiléptem a hotelből. Taxit hívtam és a megfelelő helyre kértem a fuvart. Fizettem, majd kiszállva csöngettem egyet, és az alsó ajkamat rágva vártam. Egy vörös hajkorona tűnt fel talpig felöltözve, és miután kezet fogott velem, le is lépett.
- Szia Niall, én le is léptem - mondta mosolyogva, és beszállva az ezüst kocsijába elhajtott, mielőtt annyit mondhattam volna, hogy "Csá, Ed!".
Kíváncsian néztem a kuncogó Harryre, aki csak megrázta a fejét, a göndör-hullámos tincsei pedig eszeveszett kétségbeeséssel próbálták tartani a tempót.
- Azt mondta, hogy elmegy, hogy tudjunk beszélgetni - magyarázta, én pedig levéve a cipőmet lehuppantam a kanapéra. Hozott nekem sört, én pedig hálásan elfogadtam.
- Tudod, ha nagyon sokáig elhúzódik, maradhatsz éjszakára - mondta, én pedig megkönnyebbülten sóhajtottam. Tudtam, hogy számíthatok rá.
- Kösz Haz, ez sokat jelent. - Szinte el sem hittem, hogy egy ilyen híres és tehetséges énekes házában vagyok. Elég hamar rájöttem, hogy az, hiszen a képek a falon, meg a nagy kupi erre engedett következtetni.
- Na, mesélj! Mi a baj Zaynnel? Vagy mi ez az egész, amiről mostanában szó van? - kérdezte kíváncsian magához ölelve játékosan egy párnát, és pislogott, mint egy izgatott tinilány. Végül elkomolyodott, és a sörét a kezébe véve szentelte nekem az összes figyelmét.
- Az egész egy hülyeség - sóhajtottam. - Elmesélhetem az egészet? - pillantottam elhúzva a számat, ő pedig természetesen bólintott.
- Tudod, ismertük egymást korábbról. A bátyám jó haverja volt, és kis sráckoromban volt egy...összetűzésünk. Tudni illik, igen nagy művészlélek, és mikor nálunk volt a festményét véletlen tönkretettem. Utána sok évig nem találkoztunk, így gondolhatod, hogy mekkora meglepetés volt, hogy a sorsolásnál kiderült, hogy párba raktak minket. Még csak azt se tudtam, hogy a zeneiparban helyezkedett el! És mondanom sem kell, gyűlölt. Én mit tehettem volna? Úgy kezeltem, ahogy ő engem - mondtam sóhajtva, kiszelve egy pontot a falon, és úgy idéztem fel mindent. Harry csak bólintott, és ösztönzött, hogy folytassam. - A zenélés se ment kezdetben igazán. Egyszerűen annyira nagy volt az ellenszenv, hogy nem passzolt a hangunk. De így is rá kellett jönnünk, hogy nem szólunk olyan rosszul. A menedzsereink pedig mondhatni összefogtak ellenünk. A két szabadnapunkat arra áldozták, hogy egy mindentől elzárt erdő közepén kapcsolódjunk ki. Ott elástuk a csatabárdot.
Most pedig...jóban vagyunk. Megbízok benne, meg kedveljük a másik társaságát, de a fenébe is! Vonzódunk egymáshoz. Életem talán első normális csókját kaptam meg tőle, és egy ajánlatot. De nem tudom, hogy hogyan kezeljem. Azt mondta, hogy ha tisztába jövök azzal, hogy mit akarok, szóljak. De fogalmam sincs, hogy mit is akarok...
- De hisz ez szuper! - tört ki Harry. Nos, nem egészen erre számítottam, be kell, hogy valljam. A kérdő tekintetemre csak felnevetett. - Niall, ugyan már! Zayn túllépett a sérelmeken, de nyilvánvaló, hogy ez neki különösen nehéz. Ő egy olyan ember, aki nehezen engedi el a múltat. És vonzódik hozzád, ami neki is szintén új. Abból látszik, hogy akarja ezt, hogy ő kezdeményezett. Nem várt, míg lesz valami, hanem megemberelte magát, bár ő is zavart, én azt vettem ki a mondandódból. Szóval elsősorban ezt kell értékeli - mondta, én pedig elismerően bólintottam. Örülök, hogy külső szemlélő véleményét is meghallgathatom. - Viszont zavarja a média mostani húzása, mert nem tudja, hogy elrettent-e téged. Mindenki így érezne. Annyira törékenynek érzi ezt az egészet, annyira nem tudja, hogy mire számítson, hogy biztos benne, hogy ezt te negatívumként fogod el, és kihátrálsz, míg van lehetőséged - magyarázta, én pedig óvatosan bólintottam jelezve, hogy megértettem.
- De mit kéne tennem, Harry? - kérdeztem tanácstalanul, mire kedvesen rám mosolygott.
- Azt nem mondhatom meg helyetted. De talán gondold át, hogy mit érzel, és aszerint dönts - veregette meg a vállam, mire elhúztam a számat, és felhúzva a jobb térdem a kanapéra rátámasztottam a fejem.
- Talán, de csak talán meg szeretném próbálni. De félek. Soha nem voltam férfival. Igazából szinte senkivel se voltam még! - mondtam ránézve, ő pedig elmosolyodott.
- Ugyan, Niall, nem nehéz. Egyszerűen csak akkor csókolod meg, amikor szeretnéd, akkor öleled át, amikor kedved tartja, és mindenedet rábízhatod - magyarázta, de én már az elsőn leragadtam.
- Csók? Ja, persze! Nem is tudom, hogy hogy kell!
- Jön az magától, ne félj. Hisz már le is kapott, nem? - nevetett.
- És ha elrontom? - Csak egy szemforgatás volt válaszként.
- Na, jó, gyere! - lesöpörte a lábamat a kanapéról, és odahajolva hozzám ajkait az enyémekre tapasztotta. Sokkal másabb volt, mint Zaynnel, de nem jobb. Másabb, de Zaynnél hevesen dobogott a szívem, és bizseregtek az ajkaim többért. Itt viszont csak és kizárólag a mechanikára figyeltem. A nyelve lustán kezdte simogatni a zárt számat, mire elnyitottam az ajkaimat és éreztem, ahogy a nyelve megtalálja az enyémet, és harcolni kezd a dominanciáért. A hajamba túrt, én pedig megragadtam a derekát, hogy biztos fogást találjak. Lassan elhúzódott, én pedig szuszogva figyeltem a reakcióját.
- Nyilvánvaló, hogy te leszel az alárendelt fél, mert csak lesel és várod, hogy a sült galamb belerepüljön a szádba. Jelen esetbe más - nevetett, mire leszegtem a fejem, miközben a kanapé színének árnyalatát vettem fel. - De határozottan nem csókolsz rosszul, ne aggódj. - kacsintott. Hogy őszinte legyek, fel se vettem ezt a viselkedést, ő egyszerűen csak segítőkész volt, és ennyi. Ő egy ilyen ember; mindent megtesz, hogy más kedvében járjon. - Sőt! Ha nem vonzódnál Zaynhez, tuti, hogy bepróbálkoznék nálad - kacsintott, mire elvörösödve megdobtam egy párnával, amit nevetve kivédett, de legalább nem volt többé olyan rossz érzésem. Végre megnyugodtam, hát miért ne érezném jól magam?
- Na, rakok be valami filmet. Addig hozd ide a konyhát. Tudom, hogy imádsz enni - mosolygott, mire felpattanva kisiettem, hogy a gyomrom a megfelelő helyre vezessen. Határozottan úgy éreztem, hogy Harry nagyon könnyen a legjobb barátommá fog válni. És szerencsére már pontosan tudtam, hogy Zaynnel mi legyen.
