1. rész ~ Niall

Hali ^^
Itt Lora jelentkezik, méghozzá az első résszel. Niall szemszögéből olvashatjuk a történetünk kezdetét, ami remélem, tetszeni fog.
Kérlek jelezzetek vissza, hogy mit gondoltok! ;)

xoxo Lora   

- Niall, gyere már! – hallottam meg tompán Richard hangját, de halk volt, hisz épp most kecmeregtem ki az álmomból, valamint szerencsére az ajtó is sokat tompított. Mikor felfogtam, hogy hozzám beszél, elégedetlenül fúrtam magam mélyebben a párnába, és szurkoltam azért, hogy kedves menedzserem szűnjön végre meg.

- Nem, Niall, felkelsz szépen, különben kinyittatom az ajtót, és a fejedre borítok egy vödör jeget. Valamint megismertetlek a lábam rózsás illatával – vetette be az aduászt, ami valóban használt. Sajnos volt már tapasztalatom erről a „rózsás illatról”, hisz a szavait mindig komolyan gondolja. Tényleg nyomta már a lábát az orrom alá. Nem volt túl jó érzés, ebben mindenki biztos lehet.

- Jól van, ébren vagyok! – kiáltottam ki, s morcosan öltöztem fel. Még hallottam elégedett dörmögését, majd a léptek halkuló hangját. Végre. Dünnyögve nyitottam ki az ajtóm, s lementem az étterem részébe a hotelnek.

- Végre, Csipkerózsika is megérkezett. Emberek, mindenki emelje a poharát! – Rich gonoszkodó hangjára mindenki nevetéssel felelt, én viszont némaságot fogadva ültem le, hogy csendben, békésen elfogyasszam a reggelimet.

Fél éve már, hogy részese vagyok ennek. Rich örökös piszkálódásának, Mark, a dobos folytonos poénkodásának, valamint Gildeon, a basszusgitáros csendességének. Én éneklek, valamint gitározok, ők csak a háttérzenekar. Az első albumom készül, ma Rich bemutat egy másik énekesnek, akivel felvesszük az első dalt, amiből kislemez lesz. Nem ismerem, csak azt tudom, hogy férfi. Bár maga a dal egy szerelmes melódia, két oldalról mutatja be a szerelmet. Ez egy dal a reménytelenségről, a szomorúságról, s a bizonytalan „boldog végről”. Egy programban veszünk részt mindketten, amivel a melegek kapcsolatát igyekszünk elfogadtatni, bár egyikünk sem az. Sok híres énekes benne van a programban, összefogtunk, s sorsolás alapján alakultak ki párok, így lett az én duett partnerem ez a srác, aki a húszas évei közepén jár, ha jól tudom.

Én idén töltöttem a húszat, és egy pub-ban talált rám Rich, és karolt fel, mikor ott zenéltem még. A dalokat magam írom, a közös dalunkat is én szereztem.

- Niall! Niall! – csettintgetett az arcom előtt Rich, mire megrázva magam ránéztem, de tartottam magam a némasági fogadalmamhoz, ami természetesen neki is szemet szúrt. – Könyörgöm, igazi drámakirálynő vagy! Ne duzzogj, hanem egyél és készülődj! – dörrent rám, de amolyan „csak azért is megmutatom most a tutit” alapon még lassabban emeltem a villát a számhoz, tekintettemmel provokálva őt.

Nem vagyunk mi rosszban, csak nagyon szeretjük kihúzni a másiknál a gyufát. Ő már 46 éves, de egyébként könnyedén veszi a poént, és minden szívatás ellenére mindig számíthatok rá. A média már figyel rám, s ez az utolsó dal, amit fel kell énekelni az albumra, hogy aztán piacra dobhassuk. Van két hónapunk, hogy együtt dolgozzunk, megismerjük egymást és a dalt közös hangzással, majd a pár hét múlva megtartandó hatalmas rendezvényen mind elénekeljük a saját dalunk.

- Ide figyelj, nem mondom még egyszer! – fenyegetett meg az ujjaival, mire kiöltöttem rá a nyelvem, de felálltam, hogy a szobámban összepakoljak, hogy 10 perc múlva már mind az autóban ülhessünk.

„Sztár” lévén enyém lehetett az anyós ülés, míg Mark és Gildeon hátul ült, Rich pedig vezetett. Nem akart külön sofőrt, elvégre ő mindig mindent egyedül intéz, és ki van akadva, ha valaki segíteni akar neki. Lehetetlen eset.

- És tulajdonképpen mit kell tudni erről a tagról, aki a partnerem lesz? – pillantottam a sofőröm/ menedzserem/ legkegyetlenebb oltópartnerem arcára.

- Férfi. Énekes. Ennyi elég? – vigyorgott rám provokatív módon, mire kiöltöttem rá a nyelvem.

- Ha nem mondod, hülyén halok meg – forgattam meg a szemem.

- A nélkül is, ne félj – kotyogott bele Mark a beszélgetésünkbe, mire Rich felröhögött, én viszont szúrós szemekkel néztem rá hátra, s tudtam, hogy a fejtámla elegendő árnyékot vet az arcomra, hogy egy ici-picit is félelmetesebbnek tűnjek.

- Szóval, a srác legalább 5 évvel idősebb nálad, egy éve van a pályán, de nem sok slágere volt eddig. 

Viszont piszok tehetséges, nekem elhiheted – pillantott rám komolyan Rich, mikor lenyugodott, én pedig tudtam, hogy valóban ügyes énekes, ha még Rich is ilyeneket mondd róla. Ő mindenkiben talál valami kivetnivalót, és kevés embert ismer el. Szóval ez a pasi jól énekel, tehetséges, és idősebb nálam. Egyelőre megvoltam ennyi információval.

- Hé, M, él még Gildeon melletted? – nézett középen összeráncolt szemöldökkel a visszapillantó tükörbe a sofőr, mire felkuncogtam, majd fejcsóválva kinéztem az ablakon. A nap fényesen sütött, de tudtam, ez megtévesztő, hisz hihetetlenül hideg van odakint. Ősz vége volt, karácsony előtte pedig ez a fellépés volt betervezve, méghozzá ez a hatalmas, amit világszerte mindenki nézni fog. Ez az első ilyen rendezvény. Olyan lesz egy kicsit, mint az olimpia. Az emberek nézik a tévében, valamilyen szinten pedig a 10 pár versenyzik is egymással. 

Az emberek fogadhatnak, hogy kié lesz a leglátványosabb, legszebb produkció, melyik pár lesz a legnagyobb összhangban, ilyenek. 5 nő pár, 5 férfi. Biztos voltam benne, hogy remekül fogunk majd szórakozni.

Leparkoltunk egy magas irodaépület előtt, s mikor mind kiszálltunk, az épületben a lifthez mentünk egy rövid útbaigazítás után. A lift szürke és nyomasztó volt. Nekem mindig is az lesz. Mintha össze akarna nyomni. Összerezzentem az apró csilingelésre, mikor az emelő megállt, s az ajtó kinyílt, de gondolkozás nélkül menekültem ki a félelmem helyszínéről. Megborzongva vártam meg a többieket, akik szó nélkül hagyták a jelenetet. Már megszokták, és tiszteletben tartották, hogy nem rajongok a bezártságért.

Az irodában már sokan bent voltak, de nem néztem meg magamnak őket, nem tartottam fontosnak. Rich, Gil és Mark társaságában nevettem, minket nem igazán érdekelt, hogy a többiek mit gondolhatnak, bár akik körülöttünk voltak, csak széles mosollyal hallgatták, ahogy Rich és én oltjuk egymást. Egy-egy erősnél felszisszentek, s még izgatottabban várták a választ. Szóval mi remekül szórakoztattuk azokat, akik a közelünkben voltak. Mikor mindenki megjött, s a szervezők is leültek, kezdődhetett is. Köszöntöttek bennünket énekeseket, menedzsereket, valamint a zenészeket is. Majd felsorolták a párokat. Hírességekkel voltam körbevéve, akik páran ismerték egymást díjátadókról, megnyitókról, vagy egyéb helyekről.

 - Niall Horan és Zayn Malik.

Mikor a tekintetem találkozott a zárkózott sötétbarna szemekkel, nem éreztem haragot, indulatot. A pár évvel ezelőtti incidens, mintha meg sem történt volna. Felnőttem.