Sajnálom, hogy a múlthéten nem érkeztem, de így alakult. Kicsit hosszabb jön most, ráadásul Karácsony napján :)
Remélem, tetszeni fog, a részben lévő történések kárpótolnak a kimaradásért :)
Legyen fantasztikus napotok sok-sok sütivel! :)
xoxo Lora
Ja, meg egy nagy fenét! Képtelen vagyok egy légtérben maradni vele, valamint alig tudom elhinni, hogy Rich tényleg képes volt ezt tenni. Két nap... nem akarom ezt. Nem akarom, hogy Zayn még többet ártson, még többször mondja el, mennyire egy béna kiskölyök vagyok. Hiába is, ő a gyerekes. Talán igaza volt Richnek; nem is igazán azzal van baja, amit tettem. De akkor mivel? Mit ártottam neki?!
Taxit fogtam, és nem várva meg a többieket hazamentem. Valami oknál fogva Gilt és Markot is ellenségemnek tekintettem ebben az apró háborúban, ugyanis még csak meg sem kísérelték lebeszélni minderről a menedzserem.
Gyűlöltem a helyzetet. És gyűlöltem ezt a programot is, amibe oktalan módon belevágtam.
Másnap teljes felszereltséggel kellett állnom a kisbusznál. Kezemben ott volt a sporttáskám, rajtam volt a fekete Ray Ban-em, fülemben pedig hangosan szólt a zene. Nem érdekelt Zayn, Rich, a srácok, viszont értékeltem Joey bocsánatkérő, kedves tekintetét. Mikor mindenki megérkezett, beültem egy ülésre, lepakoltam a cuccomat, s nem terveztem onnantól kezdve életjelet adni. Tüntettem. A kedves duettpartneremre rá sem pillantottam, de reméltem megérti, hogy a pokolba kívánom. Nem jártattam feleslegesen a számat miatta.
A többiek jól szórakoztak, pontosan láttam, ahogy Rich, Joey és Zayn jókedvűen beszélgetnek. Persze, Rich, haverkodj össze az ellenséggel! Keserűséget éreztem, borzalmasan csalódott voltam.
Általában nem így van. Mindig én nevetek, ha valami vicces történik, és én csalok mosolyt más arcára. De ahogy láttam Rich könnyed mosolyát, mikor beszélgettek, a szívem nem érezte ott bent jól magát. Gonoszul összeszorult, hogy én se érezzem jól magam.
Mikor valahol a semmi közepén megállt a busz, szótlanul szálltam le. Egy erdő közepén egy jól felszerelt kőépület volt, aminek a tetején felirat hirdette a szálloda nevét. Leültem a cuccomra, míg vártam, hogy Joey elintézzen mindent.
- Hé, kölyök, ha lepakoltál, gyere le enni - szólt Rich , amint megkaptam a kulcsom.
- Nem vagyok éhes - mondtam, Mark pedig drámaian eljátszotta, ahogy a vörös bőrkanapéra ájul. De nem érdekelt.
Felmentem a második emeletre, s kinyitottam a szobát, amin minden bizonnyal Zaynnel fogok osztozni. Már most azt akartam, hogy vége legyen ennek, pedig el sem kezdődött még. Mikor leraktam a táskámat, lementem a lépcsőn, pont szembetalálkozva Zaynnel. Viszont tényleg nem tudott érdekelni.
Lementem, az udvaron körülnéztem, s mikor éreztem, hogy minden rendben lesz, bevetettem magam az erdőbe. A lelkem fokozatosan nyugodott le, s én is tudtam hallgatni az erdő kellemes zenéit. A madarak elemükben voltak, aranyosan csicseregtek, egy halk forrásnak zubogása viszont elért, s elmosolyodtam arra, milyen szép is ez az erdő. Leültem egy kissebb dombon egy fának a tövében, nem igazán törődve azzal, hogy piszkos leszek. Az itt előfordult.
Emlékszem, mikor kicsi voltam, anya azt mondta, hogy ha kiválasztok egy fát egy nagy erdőben, és megölelem, egy láthatatlan kötelék lesz köztünk. Hisz az egy ugyanolyan élőlény, mint mindenki.
És sokkal jobb arc, mint Zayn - tettem hozzá magamban fintorogva, de azonnal is fejbe kólintottam magam mentálisan, hogy megint az az ökör jár a fejemben.
- Ostoba - suttogtam.
- Ne haragudj - érkezett a válasz, mire a szívem ijedten dobbant meg, ahogy rájött, nem vagyunk mi egyedül.
Bármennyire is nem vágytam a társaságára, a hollóhajú srác leült mellém, s ő is lepillantott a dombról. Térdeit felhúzta, kezeit ráejtette, és csak meredt előre lazán. Arcát kellemes fénnyel vonta be egy napsugár, de nem akartam elismerni, hogy nem néz ki rosszul, ugyanis nem lehet egy pozitív véleményem sem vele kapcsolatban, ezt tudtam.
- Mégis mit? - kérdeztem, mintha nem is érdekelne, a kérdés talán bunkó is volt, de nem tehettem róla. Idegesített, hogy ő is ilyen velem.
- Ezt az egészet. Minden...minden ellenére nem akartam tönkretenni ezt a programot neked, mert nem erről szól. Hanem sokkal inkább összefogásról. - Nem vártam többet, fél szemmel rásandítva pontosan láttam, hogy ezt is nehezére esett kimondani. Viszont nem hazudott, hanem egyszerűen csak sose engedte a büszkesége ezt meg.
- Mr. Tökéletes csak nem bocsánatot kért? - vontam fel a szemöldököm szórakozottan, ő viszont csak felhorkantott.
- Fogd be! - morogta, de ebben most nem volt valódi düh. Halkan felkuncogtam, majd fokozatosan elkomolyodtam.
- Csak nem akarom, hogy olyan miatt haragudj rám, ami évekkel ezelőtt történt, mára pedig már nincs is jelentősége - vontam vállat, és letekintettem.
Ő nem válaszolt, csak magában tudatosította a választ. Elég volt nekem ennyi is.
- Kezdjük el újra ezt az egészet, ezúttal viszont tiszta lappal, rendben? - pillantott rám komolyan, én pedig szintén felfogva, hogy mennyire nagy haladást is ért most el az eddig "rózsás" kapcsolatunk, bólintottam. A jobbjaink összefonódtak, egy egyelőre még törékeny békét hozva létre, viszont kezdésnek ennyi bőven elég volt.
- Rendben - bólintottam.
Együtt tértünk vissza a szállodába, ahol Rich idegesen pattant fel az aulában lévő kanapéról, s dühösen jött oda hozzám.
- Ha még egyszer eltűnsz, esküszöm kiheréllek, Horan! - sziszegte egészen közelről, bennem viszont nem igazán keltett félelmet.
- Nem tűntem el. Zayn pontosan tudta, hogy hol vagyok - vontam vállat, s elsöpörtem magam elől a rám mutató fenyegető ujját, és felsiettem a lépcsőn, otthagyva őt, megrökönyödve, döbbenten.
- Ez nem volt szép - jegyezte meg Zayn, mikor beért, én pedig az ágyamon fekve bólintottam.
- Tudom. Viszont elegem van abból, hogy mindenki egy idióta ovisként kezel. Én kérek elnézést! - morrantam fel.
- Ne reagáld ezt túl - csóválta a fejét. - Azért mondta ezt, mert féltett - vont vállat, s ő is lehuppant az ő ágyára, a lábát a két ágy közt lévő folyosóra lógatva.
- Ja, persze, meg a nagy szart - morogtam, s a kezembe vettem a fürdőgatyámat, s mentem átöltözni. A szállodában volt medence és szauna is, én viszont most az utóbbit szerettem volna kipróbálni.
Általában nem így van. Mindig én nevetek, ha valami vicces történik, és én csalok mosolyt más arcára. De ahogy láttam Rich könnyed mosolyát, mikor beszélgettek, a szívem nem érezte ott bent jól magát. Gonoszul összeszorult, hogy én se érezzem jól magam.
Mikor valahol a semmi közepén megállt a busz, szótlanul szálltam le. Egy erdő közepén egy jól felszerelt kőépület volt, aminek a tetején felirat hirdette a szálloda nevét. Leültem a cuccomra, míg vártam, hogy Joey elintézzen mindent.
- Hé, kölyök, ha lepakoltál, gyere le enni - szólt Rich , amint megkaptam a kulcsom.
- Nem vagyok éhes - mondtam, Mark pedig drámaian eljátszotta, ahogy a vörös bőrkanapéra ájul. De nem érdekelt.
Felmentem a második emeletre, s kinyitottam a szobát, amin minden bizonnyal Zaynnel fogok osztozni. Már most azt akartam, hogy vége legyen ennek, pedig el sem kezdődött még. Mikor leraktam a táskámat, lementem a lépcsőn, pont szembetalálkozva Zaynnel. Viszont tényleg nem tudott érdekelni.
Lementem, az udvaron körülnéztem, s mikor éreztem, hogy minden rendben lesz, bevetettem magam az erdőbe. A lelkem fokozatosan nyugodott le, s én is tudtam hallgatni az erdő kellemes zenéit. A madarak elemükben voltak, aranyosan csicseregtek, egy halk forrásnak zubogása viszont elért, s elmosolyodtam arra, milyen szép is ez az erdő. Leültem egy kissebb dombon egy fának a tövében, nem igazán törődve azzal, hogy piszkos leszek. Az itt előfordult.
Emlékszem, mikor kicsi voltam, anya azt mondta, hogy ha kiválasztok egy fát egy nagy erdőben, és megölelem, egy láthatatlan kötelék lesz köztünk. Hisz az egy ugyanolyan élőlény, mint mindenki.
És sokkal jobb arc, mint Zayn - tettem hozzá magamban fintorogva, de azonnal is fejbe kólintottam magam mentálisan, hogy megint az az ökör jár a fejemben.
- Ostoba - suttogtam.
- Ne haragudj - érkezett a válasz, mire a szívem ijedten dobbant meg, ahogy rájött, nem vagyunk mi egyedül.
Bármennyire is nem vágytam a társaságára, a hollóhajú srác leült mellém, s ő is lepillantott a dombról. Térdeit felhúzta, kezeit ráejtette, és csak meredt előre lazán. Arcát kellemes fénnyel vonta be egy napsugár, de nem akartam elismerni, hogy nem néz ki rosszul, ugyanis nem lehet egy pozitív véleményem sem vele kapcsolatban, ezt tudtam.
- Mégis mit? - kérdeztem, mintha nem is érdekelne, a kérdés talán bunkó is volt, de nem tehettem róla. Idegesített, hogy ő is ilyen velem.
- Ezt az egészet. Minden...minden ellenére nem akartam tönkretenni ezt a programot neked, mert nem erről szól. Hanem sokkal inkább összefogásról. - Nem vártam többet, fél szemmel rásandítva pontosan láttam, hogy ezt is nehezére esett kimondani. Viszont nem hazudott, hanem egyszerűen csak sose engedte a büszkesége ezt meg.
- Mr. Tökéletes csak nem bocsánatot kért? - vontam fel a szemöldököm szórakozottan, ő viszont csak felhorkantott.
- Fogd be! - morogta, de ebben most nem volt valódi düh. Halkan felkuncogtam, majd fokozatosan elkomolyodtam.
- Csak nem akarom, hogy olyan miatt haragudj rám, ami évekkel ezelőtt történt, mára pedig már nincs is jelentősége - vontam vállat, és letekintettem.
Ő nem válaszolt, csak magában tudatosította a választ. Elég volt nekem ennyi is.
- Kezdjük el újra ezt az egészet, ezúttal viszont tiszta lappal, rendben? - pillantott rám komolyan, én pedig szintén felfogva, hogy mennyire nagy haladást is ért most el az eddig "rózsás" kapcsolatunk, bólintottam. A jobbjaink összefonódtak, egy egyelőre még törékeny békét hozva létre, viszont kezdésnek ennyi bőven elég volt.
- Rendben - bólintottam.
Együtt tértünk vissza a szállodába, ahol Rich idegesen pattant fel az aulában lévő kanapéról, s dühösen jött oda hozzám.
- Ha még egyszer eltűnsz, esküszöm kiheréllek, Horan! - sziszegte egészen közelről, bennem viszont nem igazán keltett félelmet.
- Nem tűntem el. Zayn pontosan tudta, hogy hol vagyok - vontam vállat, s elsöpörtem magam elől a rám mutató fenyegető ujját, és felsiettem a lépcsőn, otthagyva őt, megrökönyödve, döbbenten.
- Ez nem volt szép - jegyezte meg Zayn, mikor beért, én pedig az ágyamon fekve bólintottam.
- Tudom. Viszont elegem van abból, hogy mindenki egy idióta ovisként kezel. Én kérek elnézést! - morrantam fel.
- Ne reagáld ezt túl - csóválta a fejét. - Azért mondta ezt, mert féltett - vont vállat, s ő is lehuppant az ő ágyára, a lábát a két ágy közt lévő folyosóra lógatva.
- Ja, persze, meg a nagy szart - morogtam, s a kezembe vettem a fürdőgatyámat, s mentem átöltözni. A szállodában volt medence és szauna is, én viszont most az utóbbit szerettem volna kipróbálni.
Benyitottam a fából készült szobába, s a legalsó részbe ültem le. Lehunytam a szemem, s igyekeztem ellazulni.
Elegem volt.
Richből, a zenészeimből, Zaynből, az éneklésből.
Egy idióta balfasz voltam, hogy erre vállalkoztam.
- Odasül a segged, kölyök, ha nem jössz ki . Amúgy is vacsora van - szólt be Rich, mire morgolódva felálltam, magam köré tekertem egy törülközőt, s felsiettem a szobámba, hogy egy gyors zuhany után szépen felöltözve menjek le az étterem részbe, ahol már mindenki ott volt.
Zayn intett a fejével, hogy üljek be a falhoz mellé, én pedig hálásan ültem le, hisz akkor nem kellett közel lennem máshoz. Lehet, hogy most én voltam az, aki gyerekesen viselkedett, viszont a bennem csapongó düh lassan kitörni látszott.
A pincérek kihozták nekünk az ételeket, amikre éhesen vetettem rá magam. Nem tett ám jót a pocimnak, hogy passzoltam az uzsonnát!
- Nem fog elfutni előled, lassabban is ehetsz - nézett szórakozottan a menedzserem, viszont csak dühös pillantást kapott válaszul.
- Hálás lennék, ha nem oktatnál ki - mondtam, ő pedig kicsit megrettent a haragomtól. Tudta, hogy ez most nem vicc.
- Nem oktatlak ki, Niall. - Hozzá képest furcsa volt, hogy a hangja milyen lágyan szólt. Nem szokott velem így beszélni. - Csak próbálok vigyázni rád.
- Tudok vigyázni magamra - vágtam vissza, ő pedig szomorú mosollyal bólintott. A többiek levegővétel nélkül figyelték a köztünk lezajló jelentet.
- Ez kétségtelen. Ám nem azért féltelek, mert rászorulsz, hanem azért, mert szeretlek. És kötelességemnek érzem, hogy vigyázzak rád. - Ez annyira más Rich volt, mint akivel én mindig oltogatósdit játszottam. Akivel mindig egymás agyát húztuk.
Viszont nem tudtam mit mondani, csak bólintottam.
- Köszönöm - suttogtam végül, mikor mindenki felállt, s elindult a saját szobája felé. Csak bólintott, s fél karral átölelt, miközben átmentünk a főépületbe.
- Na, srácok. Van kedvetek biliárdozni? - vigyorgott Mark, és kétségtelen volt, hogy csatlakozunk. Zayn is természetes módon indult el velünk. Mintha ez normális lenne. Talán már az volt.
Elegem volt.
Richből, a zenészeimből, Zaynből, az éneklésből.
Egy idióta balfasz voltam, hogy erre vállalkoztam.
- Odasül a segged, kölyök, ha nem jössz ki . Amúgy is vacsora van - szólt be Rich, mire morgolódva felálltam, magam köré tekertem egy törülközőt, s felsiettem a szobámba, hogy egy gyors zuhany után szépen felöltözve menjek le az étterem részbe, ahol már mindenki ott volt.
Zayn intett a fejével, hogy üljek be a falhoz mellé, én pedig hálásan ültem le, hisz akkor nem kellett közel lennem máshoz. Lehet, hogy most én voltam az, aki gyerekesen viselkedett, viszont a bennem csapongó düh lassan kitörni látszott.
A pincérek kihozták nekünk az ételeket, amikre éhesen vetettem rá magam. Nem tett ám jót a pocimnak, hogy passzoltam az uzsonnát!
- Nem fog elfutni előled, lassabban is ehetsz - nézett szórakozottan a menedzserem, viszont csak dühös pillantást kapott válaszul.
- Hálás lennék, ha nem oktatnál ki - mondtam, ő pedig kicsit megrettent a haragomtól. Tudta, hogy ez most nem vicc.
- Nem oktatlak ki, Niall. - Hozzá képest furcsa volt, hogy a hangja milyen lágyan szólt. Nem szokott velem így beszélni. - Csak próbálok vigyázni rád.
- Tudok vigyázni magamra - vágtam vissza, ő pedig szomorú mosollyal bólintott. A többiek levegővétel nélkül figyelték a köztünk lezajló jelentet.
- Ez kétségtelen. Ám nem azért féltelek, mert rászorulsz, hanem azért, mert szeretlek. És kötelességemnek érzem, hogy vigyázzak rád. - Ez annyira más Rich volt, mint akivel én mindig oltogatósdit játszottam. Akivel mindig egymás agyát húztuk.
Viszont nem tudtam mit mondani, csak bólintottam.
- Köszönöm - suttogtam végül, mikor mindenki felállt, s elindult a saját szobája felé. Csak bólintott, s fél karral átölelt, miközben átmentünk a főépületbe.
- Na, srácok. Van kedvetek biliárdozni? - vigyorgott Mark, és kétségtelen volt, hogy csatlakozunk. Zayn is természetes módon indult el velünk. Mintha ez normális lenne. Talán már az volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése