9. rész ~ Niall

Sziasztok!
Jelentkezem a következő résszel, némi történés is van benne...A következő részben pedig Zaynről többet megtudunk, ennyit elárulhatok. Jó olvasását a részhez!

xoxo Lora  

Nem ezt akartam mondani. Nem állt szándékomban ennyire ostobaságot kiejteni a számon, de ez jött ki, nem ellenkezhettem.
A pillanat varázsa, ami közöttünk és körülöttünk annyira hűségesen feszült, most elszállt, és nem volt mit tenni, végignéztem, ahogy a tökéletes hajához nyúl, és párszor végigszánt rajta, a kicsit pityókás állapota pedig nem engedte, hogy észrevegye a füllentésem. Egyszerűen csak ki akartam hátrálni a szituációból.
Mikor kérdőm rám pillantott, megráztam a fejem, jelezve, hogy a pók nincs már ott, ő pedig hálásan megveregette a vállam.
Másnap, a buli után rám hárult a feladat, hogy elpakoljak, ugyanis Gil, Zayn és Mark is húzta a lóbőrt. Kifizettem a pultost, mindent elrendeztem, és elkezdtem a szemetet is elpakolni hatalmas fekete zsákokba. Volt egy olyan érzésem, hogy ha felhívtam volna valakit, hogy segítsen, minden bizonnyal nem érdekelte volna a szenvedésem, de nem gáz. Volt időm gondolkozni.
- Csá, szöszi - hallottam meg egy rekedtes hangot, felismerve benne Zaynt.
- Jó reggelt! - nyomtam a kezébe egy pirulát, ami a fájdalomcsillapító lett volna, bár ő bizonytalanul méregette.
Vissza is fordultam a feladatomhoz, hagyva, hogy Zayn egy kicsit józanodjon.
Mikor mindennel kész lettem, fogtam a kocsikulcsomat és otthagytam a józanodni való srácokat, míg én elmentem, hogy összeszedjem a gondolataimat.
Mikor csörgött a telefonom, automatikusan szóltam bele a készülékbe, és mikor meghallottam Rich hangját, ösztönösen elmosolyodtam.
- Szevasz, Főnök! - vigyorogtam.
- Niall, szedd össze a másik idiótát és gyertek a házamhoz. Lehetőleg most. 1 óra múlva interjútok lesz és még sok mindent meg kell beszélnünk. Azzal le is rakta. Egy ideig még meredtem az elsötétült képernyőre, de annyiban hagytam a dolgot, és fütyörészve hazaindultam.
- Sérókirály, gyere szépen le! - szóltam neki. Sokkal jobb színben volt, mikor lejött, aminek nagyon örültem, így nyugodtan ismertethettem vele a programot.
- Öltözz fel szépen, interjúnk lesz. Siess! - mosolyogtam rá, ő pedig bólintva besietett a szobámba, ahol lecuccolt még mikor eljött a buli előtt.
Nem láttam rajta semmi furcsát. Valószínűleg nem emlékszik semmire. De nem baj, ez így pont jó. Na meg úgy sem történt semmi! Ha már itt tartunk, mi a fenéről beszélek én egyáltalán? Végül is,... csak utaltam rá, hogy dögös; azokban a másodpercekben azonban nem tudatosult se bennem, se a becsiccsentett Zayn-ben - és ó, remek!; most már végleg bevallottam! De hát, fiú vagyok, nem vak, nem igaz? Ilyet bárki észrevesz. Ettől még nem találom vonzónak és biszexszé sem válok.
 Az út egész csendesen és nyugodtan telt, habár valami furcsa érzés lappangott bennem. Ahogy a tetoválásos srác felé pillantottam, úgy éreztem, valami megváltozott. Mintha mióta elindultunk volna, zárkózottabb lenne. Alig gondoltam végig, már meg is érkeztünk, Rich pedig letámadott bennünket. Sajnos hiába akarta elmondani, amit akart, egyszerűen nem volt rá idő, ugyanis jöttek a sminkesek, a fodrászok, és elráncigáltak a show előtt.
Zaynnel összenéztünk, ugyanis ez volt a legelső közös megjelenésünk. Magamban végiggondoltam, hogy mit ois szeretnék majd elmondani, de Zaynre pillantva nagyjából nekem is elszállt az idegességem. Ha ő minden helyzetben képes megőrizni a hidegvérét, akkor rendben, én is megpróbálom.
- Gyertek, mindjárt kezdünk - szólt be egy szemüveges pasi, akinek a kezében egy mappa is volt, és minden jel szerint fel-alá rohangált. Zaynnel felálltunk, és biztató pillantásokat küldve egymás felé, elindultunk.
Nos, az interjú nem egészen olyan volt, mint azt én vártam. Sőt! Már akkor feltűnt, hogy valami nincs rendben, mikor a középkorú, vörös hajú nő eleve elfojtott mosollyal fogadott minket, mint aki pontosan tudja, hogy miről is van szó.
Mikor leültünk, mosolyogva vette elő az iPadját, hogy összeszedje, mit is kell mondania. A kamerákon az apró piros pontok kigyúltak, és kezdődhetett is az interjú.
- Nagyon örülök, hogy el tudtatok jönni, fiúk! - köszönt, mi pedig a kényelmes kanapén elhelyezkedtünk, miközben mi megköszöntük, hogy itt lehetünk.
- Szóval; "Együtt a melegek mellett", igaz? - mosolygott. - Nem kicsi előrelépés ahhoz képest, hogy évek óta csakis tervekről volt szó. Végre megvalósult, Ti pedig a részévé váltatok. Milyen érzés? - pillantott ránk a barna, kíváncsi tekintetével, én pedig engedtem, hogy Zayn válaszoljon.
- Nagyon örülünk, hogy a többi híres zenésszel együtt dolgozhatunk, mert hatalmas élmény. A programmal reméljük, hogy sikert fogunk elérni, és valami történni fog a világban - remélhetőleg a megfelelő irányba.
- Ti magatok mennyire érzitek feladatotoknak, hogy sikerüljön?
- Mindketten szeretnénk elfogadtatni a tényt, hogy nem baj, ha valaki "más", mert nincsen semmi kivetnivaló abban - mondtam határozottan. A nő bólintott, majd egy újabb kérdésre ugrott.
- Mit szóltatok, mikor rájöttetek, hogy partnerek lesztek? Sok pletyka terjeng ugyanis arról, hogy ismertétek már korábbról is egymást. - Óvatosan elmosolyodtam, de magamra vállaltam a válaszadást.
- Igen, ez igaz, valóban ismertük már egymást. Még tinédzser korunkból. - Majdnem felnevettem az emlékekre. Hol is van már az?! - Kezdetben inkább semlegesen álltunk hozzá, végül megszoktuk egymást, most pedig értékeljük, hogy együtt dolgozhatunk. - Igencsak diplomatikus volt a válasz, noha nem igazán az igazság volt az, amit mondtam. De mégsem lehet azt mondani, hogy gyűlöltük egymást! Az igencsak tudatromboló lenne...
- Ahogy a tegnapi képekből észrevehettük, igencsak összeszoktatok már, nem igaz? - mosolygott ránk. - Vessünk is ezekre a képekre egy pillantást! - Egy távirányítón egy zöld gombot nyomott meg, így a kis méretű tv-n magunkat pillanthattuk meg - a tegnapi akciónknál.
Zayn összeráncolt szemöldökkel nézte a képeket, én pedig kipillantottam Rich-re, aki hevesen gesztikulálva jelezte, hogy ezt meg kellett volna vele is beszélnünk. Már mindegy, van egy olyan érzésem.
- Tegnap egy partin vetettek részt, jól tudom? - Mindketten bólintottunk.
- Igen, ezek a képek szintén tegnap készültek - mondtam, elrejtve a tanácstalanságomat a kamerák elől.
Mikor belülről tapasztaltam azt, nem ilyennek tűnt, viszont ahogy kívülről láttam a fotósorozaton a történéseket, egészen más volt. Zayn ilyen közel lett volna? Tényleg ennyire közel hajolt? Tényleg ott volt az ajkán az az őrülten szexi mosoly, amitől gondolkozni sem lehet?
Óvatosan rápillantottam a szemem sarkából, és láttam, ahogy gondolkozik, viszont meglepettnek sem tűnt. Pontosan tudta, hogy mi történt tegnap. Így voltam annyira kedves, hogy meghagytam neki a lehetőséget a magyarázatra. Ugyanis én magam is éppen annyira rászorultam, mint a hölgy előttünk.