Betegen vagyok itthon, akár tetszik, akár nem, lebetegedtem a suliban. Nem örülök most neki, de ez van. Így a szokásosnál hamarabb is hozom a részt. de nem hiszem, hogy ez baj lenne :D Jó olvasást kívánok! :)
xoxo Lora
A stúdióba visszatérve mind fáradtak voltunk, hisz a szabadban a két nap több volt, mint tartalmas. Akár a programokat, akár az érzelmek változását tekintjük. Fene se gondolta volna, hogy egy nap talán nem gyűlölni fogom Zaynt. Viszont, mikor nem játszotta a bunkó seggfejt, nagyon normális srác volt - és értelmes!
El lehetett vele beszélgetni a legkülönb dolgokról, és volt hozzá neki is megjegyzése. A srác intelligenciája lenyűgöző volt. És mikor érzelmekről volt szó, akkor is megállta a helyét. Bár ő maga nem igazán mutatta ki azokat, mikor kezelni kellett őket, ott volt, és remekül helyt állt.
Szemmel láthatólag pedig nagyon jól érezte magát egy olyan buliban, ahol alig ismert valakit.
Én pedig remekül meg tudtam figyelni az arcokat, akik most Gildeon buliján táncoltak vagy éppen beszélgettek önfeledten. Én a pultnál támaszkodtam, nem igazán vetettem bele magam az eszeveszett partizás örömeibe, viszont igencsak értékeltem a kezemben lévő sört, ami nagyon is jól esett akkor.
- Niall? Niall Horan? - hallottam meg egy kíváncsi hangot, mire megfordultam, és két - igencsak közismert - srácot láttam magam előtt.
- Ed Sheeran és Harry Styles? - nyitottam nagyra a szemeim, a program egyik legtehetségesebb párosa épp előttem állt.
- Milyen jó megismerni téged! - ölelt meg a göndör gyorsan és szorosan, én pedig nyikkantam egyet a meglepettségemben. Elvégre az egyik kedvenc énekesem megölelt! Ed kicsit szolidabb volt, ő csak a kezem rázta meg barátságosan, amit mosolyogva fogadtam.
- Aki a bulit tartja, a szótlan srác...Ő a te gitárosod, igaz? - nézett rám Harry a kíváncsi íriszeivel, amire egy könnyed bólintás volt a válasz. - Ha tudnád, hogy mennyire örülök, amiért most végre minden felhajtás nélkül találkozunk! - sóhajtott, viszont minden bizonnyal szórakoztatta az értetlen fejem.
- Nagyon sok ideje meg szerettelek volna már ismerni. Imádom az albumod! Ha valami bajom van, egyszerűen csaj berakom, és megnyugszom - magyarázta, én pedig döbbenten, ám boldogan hallgattam. Hihetetlen érzés, mikor olyan ismer el a munkádban, akire felnézel.
- Én ilyenkor Ed + albumát veszem elő - mosolyogtam, mire a vörös hajú meglepetten felhúzta a szemöldökét.
- Nocsak, egy rajongó? - mosolyodott el, én pedig játékos grimaszt vágtam.
- Ugyan, dehogy. Még hogy rajongó? Ne is viccelj ezzel! Még, hogy...oké, lebuktam. Olyasmi - vigyorodtam el, mire mind a ketten felnevettek. Kellett némi idő, hogy a kedélyek lenyugodjanak.
- Mi vezetett rá, hogy beszállj ebbe? Elvégre a melegek jogaiért harcolunk - kérdezte Ed komolyan, de csak azután válaszoltam, miután mind arrébb vonultunk a lépcsőhöz, ami el volt kerítve a nappalitól, ahol mindenki táncolt. Itt a zene se szólt olyan hangosan. Leültünk a lépcső fokaira, és így folytattuk a beszélgetést.
- A menedzserem ötlete volt - vallottam be. - Először nem vonzott a dolog, de lassan megbarátkoztam a gondolattal - vontam végül vállat.
- Ne és ti?
- Én tulajdonképpen biszex vagyok, így részben a saját magam miatt is küzdök - mondta Harry, mire meglepetten szusszantottam. Csak elvigyorodott erre, de nem reagált máshogy.
- Nekem pár barátom meleg, és többször láttam őket kórházban, mint szerettem volna, így gondoltam miért ne? Jobb, ha van valaki, aki elfogadja őket és segít nekik - válaszolt Ed a kérdésemre, én pedig megértően bólintottam.
- Viszont ki a te partnered? - vonta össze a szemöldökét Harry.
- Zayn Malik.
- És jól kijöttök?- A kérdés, amit Ed feltett ugyancsak meglepett. Mármint, mikor ez elkezdődött, rávágtam volna, hogy nem, mert egy balfasz, most viszont akármerről közelítettem meg a dolgot, csak azt tudtam mondani, hogy jól érzem magam vele.
- Igen, szeretjük egymás társaságát, így együtt dolgoznunk is könnyű - bólintottam lassan, megfontoltan. Tudtam, hogy Zaynben is elindult valami folyamat, amiért pedig nagyon hálás voltam, mert nem akartam ezt az egészet rémálomként megélni. Örültem, hogy képesek voltunk normál emberek módjára beszélgetni, majd végül barátokká válni. Bár nem volt még ez annyira szoros, igencsak illékonynak bizonyult, mégis...jó volt vele lenni, ezt tudtam.
- Hé, Ni, merre vagy? A buli nem itt van - érkezett meg a témánk főszereplője, akinek a pillantása csak később tévedt a baszélgető partnereimre. - Hm, Harry és Ed - ismerte fel őket, és kezet nyújtott nekik. Magamban puffogtam egy sort, hogy velük nem egy bunkó paraszt, mint velem volt, és el is szórakoztattam magam ezzel, míg ők beszélgetni kezdtek.
- Szóval Zayn... Mit gondolsz, van okod örülni, hogy benne vagy a programban? - vonta fel Ed a szemöldökét. Megint meglepett, hogy mennyivel máshonnan közelíti meg ezt az egészet, mint Harry vagy én, de Zayn nem igazán volt megszeppenve a kérdéstől.
- Már csak Rich miatt megéri - mosolyodott végül el, mire Harry már nyitotta is a száját, hogy megkérdezze, kiről van szó, de belevágtam.
- Rich a menedzserem.
- Meg hát, egyetlen egy szerencsém van, hogy a partnerem tehetséges - mondta végül, én pedig meglepetten pillantottam fel az álló alakjára. Ő volt ma a második, aki a szavaival elismert, pedig nem vártam. Csak viszonoztam a mosolyát, és különös érzés teljesedett ki a mellkasomban. Na, de persze nem bántam! Jó érzés volt.
- M,ázlisták. Harry olyan bűn rossz, hogy képtelenek vagyunk haladni. A hangja pocsék. - Látni lehetett ám Eden, hogy csak szórakozik, mi pedig csak elmosolyodtunk a göndörke heves reakcióján, hogy megvédje a büszkeségét, és védekezzen a hangjára kapott megjegyzés miatt.
Zayn csak mosolygott, én viszont kuncogtam a másik kettő veszekedésén, és felpillantva Zaynre mindketten tudtuk, hogy itt az idő lelépni. Felhúzott a lépcső negyedik fokáról, és óvatosan eloldalaztunk.
- Hé, van kedved táncolni? - kapta el Zaynt egy festett hajú lány, aki valljuk be, elragadóan nézett ki. A sminkje tökéletes volt, és a ruha, amit magán viselt, egyszerűen dögös volt. Amennyire tudtam, ő is énekes, méghozzá egy lánybandában. Perrie, ha jól tudom a nevét. Zayn kérdőn pillantott rám, én viszont csak biccentettem, hogy menjen csak, én elvagyok nélküle. Nem kellett neki kétszer mondani, már ment is, hogy belevesse magát a táncoló tömegbe. Kicsit nehéz szívvel ugyan, de mentem, hogy leüljek. A pult, ahonnan indultam, üresen hevert, így leültem, és a kezembe vettem egy üveg sört. Jobb volt ez így nekem. A pult, a sör és én. A lehető legnagyobb boldogságban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése